[Csaladtortenet] Balikó

Vértesi Tamás vdavid at arrabonet.hu
2004. Már. 9., K, 20:38:03 CET


Köszöntök Mindenkit!

Kedves Judit!

Az anyakönyvi adatokkal kapcsolatban.

Nyilván a plébániák és a plébánosok nem kutatásra vannak felkészülve.
Konkrét dátumhoz kapcsolódó adatot kaptam levélben, telefonon is.
Átfutási idő fél nap és több hét volt. Azt azonban valószínűsítem, hogy
tűt nem keresnének szénakazalban. 

Tehát a sorban mindenképpen előbbre helyezném a mikrofilmeket és a
levéltárakban található 1895 utáni polgári anyakönyveket.

Ezután következnének a településeken helyben található polgári
anyakönyveket. Bár ez egy érdekes dolog. Egy pár száz lelkes falu
esetében kétszáz évet nézve a lakosok jó részével rokoni kapcsolatban
állhatsz. Mikor megyek keresni, akkor azt mondják, hogy a sajátot
nézhetem, a többit kitakarják. És ha nem marad kitakarni való?

És a sor végére hagynám a plébániákat. Ezt tényleg csak legvégsőbb
esetben venném igénybe. 

Természetesen a fenti dolgok attól is függnek, hogy ki hol él és mihez
férhet hozzá.

A Balikó név Vas megyében több helyen is előfordul.

Felsőőrnél (Oberwart) találkoztam ezzel a névvel. Most rumi kutatásaim
során is több ízben olvasható (az 1700-as évek végénél járok)

Unyomi böngészésre is készülök és tudom, hogy itt is éltek ilyen nevű
családok.

Az alábbi idézet Kempelen "Magyar nemes családok" című művéből való:

Balikó. Vasmegyei család. - 1733. ugyanezen megyében Ádám, Márton és
Izsák Kocson, György, Mihály, Ferencz, id. György, Mihály, György fia,
János, Benedek és János, Istvánnak fia 1733. Jobbágyiban, János és
Miklós ugyanekkor Felsőeörben laktak. Az 1754/55. évi orsz. nemesi
összeiráskor Vasmegyében 2 Mihály, 4 János, István, Márton, György fiai,
Ádám özv., Benedek, Miklós és Ferencz fordulnak elő az igazolt  nemesek
között; Veszprémmegyében (Nyárád) ugyanekkor János él, 1763-ban János
özv. és fiai: György, Mihály, Ferencz, id. és ifj. György, Mihály,
Benedek, fia János, István fia János, János, Miklós, János és fia János
legfelsőbb helyen is igazolták nemességüket. (LR. XLVI/457.) - János
fia, György unokája: Mihály Jobbágyiból Megyefára (Baranyamegye)
költözvén, nemességét Vasmegyének 1776. jan. 16. kelt bizonyitványával
Baranymegyében (1777. máj. 5. igazolta. - Vö. Balogh 8.; Andr. 9.

Az alábbi pedig Borovszky "Magyarország vármegyéiből"

Felső-Eör multja.
A város eredete egyidejü a honalapítással, a mennyiben Felső-Eör
lakosai, István, László, IV. Béla és Róbert Károly királyok oklevelei
szerint, 34melyek a németujvári Batthyány grófok levéltárában fekszenek
ma is, őrökül telepittettek ide, hogy megvédjék a határt az osztrák
herczegek gyakori becsapásai ellen s ezen szolgálatukért nyerte 1582-ben
az ide telepitett 64 család Felső-Eőr határát királyi adományul.
A családok székely eredete mellett vall azok neve is, mint pl. a
Kelemen, Adorján, Benkő, Balikó, Orbán, Hisba, Gerőcz, Gángól, Balázs,
Imre, Gál, stb., de e származás mellett tanuskodnak még e népnek a
vasmegyei magyarságtól teljesen elütő szokásai, különösen pedig
tájszólásai.
A régi hagyomány szerint a város valaha mostani helyétől mintegy 3
kilométernyi távolságban északnyugatra feküdt, de IV. László királynak a
németujvári grófok elleni hadjárata alkalmával a város leromboltatott s
akkor települtek a mai lakosok ide, a Pinka kies völgyébe.
A reformáczió elterjedésekor a németujvári Batthyány grófok voltak e
vidék főkapitányai s miután e grófi család az elsők között volt, a mely
a reformácziót elfogadta, nem lehet csodálni, hogy az itteni lakosság
is, papjával együtt, csakhamar a protestáns vallásra tért át és
elfoglalván egyuttal az addig róm. kath. templomot, az uj egyház
csakhamar felvirágzott.
Az 1663-ik év mindenszentek napján azonban Tormássy Péter vasvári
prépost 500 német katonával a városra rohant, a templomot, iskolát
elfoglalta, a papot és tanitót elüzte, a paplakot földig leromboltatta,
a nemesek házaiba törve, azokat minden javaiból kifosztá, a község
esküdtjeit pedig ruháiktól megfosztva, szakálluknál fogva
meghurczoltatta s végül elzáratá őket.
Csakis 1774-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt, jutott az
itteni református gyülekezet ismét azon helyzetbe, hogy magának uj
templomot épittethetett, a mely mai napig is fennáll.
Nem vonult el veszély nélkül az 1848-49-iki szabadságharcz vihara sem a
város felett. Az előretört osztrákok ugyanis 20,000 forint hadi sarczot
vetettek a városra azért, mert a lakosság egy Ausztriából ide menekült
huszár csapat segítségével egy erre vonuló horvát-csapatot megrohanva,
azok közül sokat leölt. Csupán a nemrég elhunyt gróf Erdődy István
főlovászmester segélyével és közbenjárásával kerülhette ki a város a
teljes felégettetést.
1841-ben nyerte a város vásártartási jogát s vásárai azóta hiresek
nemcsak a megyében, hanem Ausztriában is és különösen az ide felhajtatni
szokott rendkivüli szép tenyészmarha-állomány az, ami a külföldieket e
vásárokra vonzza.

Elnézést, ha valakinek túl sokáig vettem volna igénybe türelmét.

Üdvözlettel

Tamás







További információk a(z) Csaladtortenet levelezőlistáról