[Csaladt.] Segitség !

[Dr. Béla Csaba Hatvany]

Kedves Sorin, ez hosszú lesz:

TEMESVÁRMEGYE.

A legnagyobb kiterjedésû megyék egyike. Keleten az erdélyi havasok mentén Hunyad-, északon Arad- és Csanád-, nyugaton és délen Torontál-, Keve- és (részben) Krassómegyével határos. Keleten a havasok s délen részben a Duna elég élesen megvonják határát; másutt azonban e batárnak nincs természetes alapja s azért meglehetõsen ingadozó.
Északon a Béga forrásvidékétõl, azaz az erdélyi szélektõl kezdve a mai krassó-szörénymegyei Marzsina, Jersznik (hajdan Jerczenik), Fadimak (helys. Fagymag), odább nyugaton a mai temesmegyei Hisziás (helys. Hosziág), Nádas, Bruckenau (helys. Piski), Orczifalva (helys. Kakat), Baraczháza, (Monostor, Kétfél) stb. helységek jelölik nagyjából egyes végsõ pontjait. Knéz (helys. Kenéz) néha Csanádmegyéhez tartozik; odább k. a mai torontálmegyei Billét (helys. Billyéd), Bogáros, ettõl dny., a mai Zsombolya (h. Csomboly vagy Czombol), Kikinda (helys. Kökénd), Galád, Maszdorf és Heufeld (helys. Kis- és Nagy-Tószeg), odább dk. a Csenej melletti Hetény Torontálmegye felé. – Ugyanez irányban lvánda (Ivánd), innen délnek haladva Gyülvész, Maczedónia, Föveny, Rudna, Gaád, Csávos (helys. Csávás), Szárcsa, Tolvadia (helys. Tolvajd) és Kanak* Kevemegye felé legszélsõ helyei. E zugból ék. irányba kiindulva, Krassómegye felé a Berzava folyó mentén a mai Partos, Opaticza (helys. Apácza)Temes- vagy Krassómegyéhez, – Ráros, Bioszeg (helys. Bélszeg vagy Bélszék) és Detta (helys. Déd) Krassómegyéhez, – Szkulya (helys. Oszkola) ismét Temesmegyéhez, – Sósdia (a hajdani szintén ingadozó Sósd), Izgar,* Viszák, Dragomirest inkább Temeshez számíthatók. Innen dny. a szintén e két megye közt ingadozó Remete(-Poganest) s a már Krassóba sorozható Ezeres (helys. Egres), Czerova, továbbá Doman (Domány), Karassova (helys. Karassó), Illadia (helys. Illyéd) és Potok (helys. Patak) helységek mentén vonult e két megye határa a Duna felé, tán a mai Lyupkova vidékeig.
E nagy területnek azonban inkább csak az a része élt rendes megyei szervezet alatt, mely belõle ma is Temesmegyéhez tartozik.
Mai krassó- de fõleg szörénymegyei vidékén a középkorí magyar megyei élet képébe idegen eredetû vonások is vegyülnek. Mint Hunyad- és Krassómegye déli vidékeire, e tájakra is nagyobb tömegekben települt le az oláhság a királyi várak köré, eredeti szlávos kenéz-szervezetével. Hadi érdemeikért idõvel tömegesen emelték a királyok nemesi rangra e kenézeket, de bizonyos hadi és adóbeli szolgálmányok meghagyásával,* rendszerint egy-egy királyi vár mint központ köré csoportosulva, falvaikkal együtt kerületeket alkotva. E «kerületek» közül elsõ rangra a (karán-)sebesi emelkedett. Kívüle temesmegyei területen feküdt még a lugosi, miháldi, s úgy látszik a halmasi (almási) és komjáti is.* 
E nemesi kerületeknek* ily idegenszerû alapon való keletkezésök s a felsõbb hatóságokkal támadt kevésbbé szabatos viszonyuk, e terület topográfiájának is különös és szintén kevésbbé szabatos alakot adtak.
A szörényi bánok, tulajdonkép (országnagyi méltósággal) magas rangú katonák, a határtól kisebb-nagyobb távolban emelkedõ kir. várak kapitányai,* eleintén a király nevében urai e kenézeknek s kenézségeknek. Hogy aztán ezek beljebb illeszkednek a magyar nemesi társadalomba, mintegy kisiklanak* a szörényi bánok kezeibõl, – valamely megyei (fõ-)ispán (a temesi vagy krassói) hatósága alá. E fejlõdésnek kedvez a veszedelmes szörényi báni széknek olykor hosszú évekig tartó megürülése.* A korszak vége felé azonban mindinkább átterjed a nemesi oláh kerületekre is a bánoknak és helyetteseiknek emez ispán-szerû hatósága, mely különben e nem tiszta eredetû s folyvást az oláhsápból* . táplálkozó nemesi districtus-ok természetének jobban meg is felelt. Határozott szabályról azonban szó sem lehet. Bíráskodott e kerületekben a temesi ispán is a század végeig, s ehhez képest számítják a falvakat a kerületeken kívül olykor (még a miháldinál is) határozottan Temesmegye területéhez. Csak II. Ulászló korában kezdenek a szörényi bánság (értsd: hivatal vagy méltóság) alá* tartozónak mondani némely olyan sebesi kerületbeli falvakat, melyeket azelõtt – Mátyás király idejében – határozottan Temesmegyéhez számítottak. Nem is szabad a szörényi bánság alatt valami szigorúan határolt területet értenünk, hanem egyszerûen állandó, bírói hatósággal összekötött katonai méltóságot,*  melynek viselõje egyszersmind parancsnoka stratégiai egységet alkotó több várnak, a melyekhez ismét – fentartásukra rendelt, bizonyos hadi központok szerint csoportosított, kenézi szervezetben élõ oláh eredetû népségek tartoznak, s hadi tekintetben úgy látszik – legalább néha – ama nemesi kerületek is.* 
Másfelõl kétségtelen, hogy a temesmegyei fõispán is elõkelõbb állást foglalt el a többi megyei fõispánoknál, kivált Kinizsi Pál idejében, ki 1479 óta állandóan viselte e fõtisztséget, ezenkívül Alsó-Magyarország fõkapitánya is volt, s pl. 1486-ban az országnagyok egyike. S bizonyára az is megesett; hogy egy és más okból, fõleg pedig nem lévén szörényi bán, olykor magok a rend szerint e bánság alá tartozó várak is a temesi (sõt a krassói és kevei) ispán hatósága alá kerültek,* azért – helyrajzilag – bátran fölvehetõk a középkori Temesmegyébe is.* 
Ez állapot az itteni rendkívüli hadi viszonyokon alapult, s a török támadáshoz alkalmazkodott. Azok hosszabbíták meg életét a szörényi báni méltóságnak s gyarapíták meg a temesi ispán hatóságát s e (nemesi) megye területét is. Hasonlókép e viszonyok szüleményeül tekinthetõ több e vidéki megye* fõispánságának egy személyben, olykor épen a szörényi bán (Tallóczi Frank, Hunyadi János) személyében történt egyesítése is, mely körülmény hol a temesi ispán, hol a szörényi bán hatósága kiterjedésének szolgált okául, elõzményeül.
Ama nemes oláh kerületeken kívül, mint Arad, Zaránd, Hunyad sat. megyék területén, Temesmegyében szintén találunk királyi vagy magán birtokban levõ districtus-okat (pl. az ikusi, zsidóvári, béli, turdi, zsupáni, suggyai) is, hasonlókép oláh lakosokkal, kenézekkel, kik közül a zsidóváriak egy részét (hadi érdemekért) Hunyadi János (1444 körül) királyi jóváhagyással csoportosan megnemesíté.
*
E körülményekhez képest birtoklás tekintetében is a legnagyobb változatosságot találjuk ez óriási megye területén.
Legfõbb birtokos a király, helyesebben a korona, melynek birtoka azonban szakadatlanul kisebbedik, a mint az oláh eredetû kenézek mint nemes birtokosok kiválnak a várak «kerület»-einek kötelékébõl.* s egyes uradalmak rendes királyi adományul fõurak és nemesek kezére kerülnek. – A déli határszélen kezdve a Duna mentén: Orsova vár és város, Pécz (Pet), Szinicze, Sztanilovcz (és Szörény) várak, Drankó vár és város (mely utóbb szintén magánosok kezére került), Librasd (és a másik Pet) várak; föntebb a Béla és Cserna folyók mellékén: Görgény vár, Miháld vár és város; nyugot felé a Nera folyó felsõ völgyében a halmasi vagy almási vár és kerülete, még följebb a Temes folyó felsõ völgyében s mellékfolyója a Bisztra mentén Sebes vár és város, Karán (Kárán) város, oldalt Komjáti város, még odább északnak Zsidóvár vár és Zsidóváralja város, ettõl ny.-é. Lugas vár és város, k.-ék. felé a Béga folyó mentén Monostor, Bozsar és Morzsina városok, (Zsupány), Suggya és Turd helységek, valamennyi a mai Krassó- Szörénymegye területén, idõnként, tartozékaikkal vagy a nélkül, – a király birtokai.
Odább nyugot felé, a mai Temesmegye területén, Temesvár (vár és város) a királyi uradalmak központja, mely mellé keleten Borzlyuk és Cseri várak és városok, Sásvár város, délnyugoton pedig (a mai Torontálmegyében) Új-Bécs (ma Új-Pécs) város csatlakoznak.
A király után mindjárt a Hunyadiak következnek, jelesül János, ki e vidéken, melynek igazi védbástyája volt, hadi érdemeivel óriási birtokokat szerzett össze. Ezek elseje szintén Temesvár (vár és város); mely a Hunyadi halálával fiai: László majd Mátyás kezére ment át. Ehhez csatlakoztak kelet felõl, mai temesmegyei földön Borzlyuk vár és város, mely azonban csak kevés ideig volt a Hunyadié, továbbá mintegy 7 falu Temesvártól ény. a mai Monostor Kétfél, Szent-András, s dny. Utvin, Parácz és Obád táján. – Távolabb ide, a mai Krassó-Szörénymegye földén terültek el.
Hunyadi elsõ szerzeményei s igazi nagy-birtokai, fõleg a Béga felsõ folyása mentén, jelesül Bozsar város, eleinte királyi birtok, majd zálogban a Garaiak, kir. adományul a Hunyadi, tõle a gúti Országhok és berekszói Hagymások, majd ismét a Hunyadi János, fiai és unokája: Korvin János birtoka; továbbá Monostor és Morzsina városok, mely utóbbit 1439-ben, mint az ikusi kerület tartozékát 13 faluval együtt kapta, s a melyek utána szintén Mátyás királyra és Korvin Jánosra szállottak; a mai Leukusest vidékén: a régi Suggya helység, melylyel 14 falu járt; valamint Zsupány, mely egy ideig szintén a gúti Országh-oké és berekszói Hagymásoké volt, 3 faluból álló tartozékával együtt; végül Turd, kissé délebbre, vagy 15 faluval és Szeged helység, ugyane tájon. – Még délebbre (Lugostól dk.) Zsidóvár (vár és város) volt a Hunyadié, de csak egyideig, mert tõle a szent-miklósi Pongrácz, aztán a dengelegi Pongrácz családok, végül a Korvin János birtokába jutott, mintegy 47 faluból álló uradalmával együtt, melynek határai délnyugotnak a mai Gavosdián és Ollóságon át egész Dragomirest tájáig, észak felé pedig a mai Harmadián és Hezeresen át egész Nevrincsáig sõt Balinezig értek. – Végül egy ideig (zálogban) Komjáti várost és kerületét találjuk a Hunyadi kezén; a ki tehát mindössze (bár nem egyszerre) 3 várat, vagy 8 várost és vagy 130 vagy még több falut bírt e megyében.
A királyon és a Hunyadiakon kívül azonban a nagybirtokosoknak egész hosszú sorozatát találjuk a régi Temesmegye hatalmas területén; még pedig a nyugoti vidéken inkább a magyar, a keleti nagyobb részben pedig inkább az oláh eredetû nemeseket.
Észak-nyugaton, a mai Torontálban a horogszegi Szilágyiak (és kereszturi Garázdák) birtokosok, mintegy 8–10 Horogszeg vidéki helységben, melyeket Szilágyi Mihály után a Rozgonyiak kaptak adományúl. Odább keletre, de még tulnyomólag torontáli területen: Jécsa és Kécsa, továbbá Zsombolya, Csatád és Szakálháza vidékén a Száti (utána a Dóczi és temeshelyi Dési) család vagy 9, a Rábéi (utána szintén a Dóczi) család pedig vagy 12 helységben részes.
Elõkelõbbek a berekszói Hagymások, kik a Szentgiroltiakkal (Szentgrótiakkal) együtt a mai temesmegyei Szent-András és Berekszó, továbbá a mai torontálmegyei Billét, Kikinda (helys. Kökénd) és Galád vidékétõl nyugatra Kissoda, délre Tolvadia tájáig, mintegy 32 faluban. – a Maczedóniaiak vagy maczedóniai Dancsok, kik a ma szintén Torontálban fekvõ Maczedónia és nem messze innen a temesmegyei Szkulya (helys. Oszkola) vidékén mintegy 10 (hihetõleg azonban még több) helységben földesurak.
Vagyonosabbak a Dócziak, a Maczedónia közelében fekvõ (mai) Dolacz vidékérõl, kik a század vége felé itt és odább keletre a mai Temesmegyében Folya és Szkulya, még föntebb Iktár és Lukasovacz helységekben, Rékas és (a hajdani) Sásvár városokban s ezek vidékén, még nagyobb tömegben Temesvártól ény. és ny. felé: Szent-Andrásig, Csernegyházáig, Zsombolyáig, örökös vagy ideiglenes jogon mintegy 80 helységben szereztek részeket. Egy másik, már Biharmegyébõl ismeretes család, a pelbárthidai vagy oszlári Majosok vagy Majosiak több felé szomszédosak a Dócziakkal, de leginkább a régi krassómegyei határon, a Berzava folyó mentén Sipet, Folya, Szkulya és Vojtek táján, mintegy 20–28 faluban.
Közben maradnak a mai is virágzó Csákiak, Csák vár és város (ma Csákovár) urai, kiknek ezenkívül a szomszédos Csöze (ma Csebza), Ohat (ma Obád) és Maráz (ma Parácz), föntebb pedig Temesvártól é.-ény. felé Csama és Szent-András vidékén mintegy 12 helységben vagy pusztán, örök jogon, – a század vége felé pedig a szomszédos Jobbágyi és Majos(i) családoktól Csák környékén d.-dny. és k.-dk. felé vagy 28 helységben és pusztán ideiglenes jogon – volt terjedelmes birtokuk. Szomszédságukban kelet felé a döbrentei (remetei) Himfieknek Sósd táján vagy 9 – a dobozi Dánfiaknak a mai Duboztól é. egész Hittyiásig, Kiszetóig, más felõl Kepetig (Képed) és Izgarig, mintegy 44–67 faluból álló uradalmuk következik.
Innen nyugat felé a mai Berény helység és a Temes folyó északi oldalán fekvõ Rékas és Bazos v idékén a cseri-berényi kettõs uradalom terült el, a király és á Kanizsaiak, majd a Kórógyiak, nádasdi Ongorok és Szobiak birtoka, élén Cseri várával és városával s Berény várossal, melyhez 1459-ben mintegy 50, 1473-ban vagy 23, de bizonyára még több falu tartozott, mert 1408-ban magának Berénynek uradalmában 23 falut vagy pusztát sorolnak föl.
Kelet felé az ú. n. Bélvidéke feküdt, az osztályos Nexafiak, Bé(z)sánok és Hollódiak (ideiglenes jogon a szeri Pósafiak, temeshelyi Désiek és iktári Bethlenek) birtoka, a mai Ohába-Forgács, Belincz. Fikatar (helys. Fekete-ér) és Buziás (helys. Bozzás, Bozziás) vidékén 12 (a XIV. században jóval több) falu; szomszédságában pedig az iktári Bethlenek (és Neczpáliak) õsi birtoka: Iktár, vagy 8 faluval.
Innen kezdve ny.-ény. felé az aradmegyei határig, részben Aradmegyébe olvadva 4 nagyobb birtok-test következik, ú. m. a rékasi, borzlyuki, sásvári és sarádi. Ezek elsejének fekvését ma is mutatja Rékas, hajdan vár és város vagy 15–16 faluból álló uradalmával, a XV. század elején a Rékasi (és Csáki), majd a Csornai, Damsusi, Bizerei, dobozi Dánfi, leányágon a pitvarosi vagy rékasi Korlát és Serjéni cs., zálog vagy vétel jogán pedig a nagylaki Jaksics-ok, Dóczi-ak és fõleg a Harasztiak birtoka. – Borzlyuk vár és város, a mai Sztancsova, Petrovoszelo és Hernyakova vidékén elterült 30–33 faluból álló uradalmával együtt eleinte királyi birtok volt, majd a Hunyadi Jánosé és Mátyás királyé lett, a ki Giskrának, ez pedig Pán Mátyásnak adta, a kitõl végre az, alsó-lendvai Bánfiak kezére került. – Jóval kisebb volt a sásvári uradalom, a szent-miklósi Pongrácz János, majd a Mutnokiak, tõlök pedig a gúti Országh-ok és Dócziak birtoka, élén a mai Remete vidékén feküdt Sásvár városával; ismét nagyobb a Garai-Bánfi-féle sarádi, melynek tejét Sarád vár és város, testét pedig vagy 16 helység alkotta, a mai Bruckenau (helys. Piski), Nádas (és Hernyakova) vidékén.
Mai temesmegyei földön még egy nagyobb uradalom kezdõdött s nyúlt át a mai Krassó-Szörénymegye területére, t. i. a czikó-vásárhelyi, élén Czikó-Vásárhely vagy Vásárhely városával, melyben a hasonló nevû vagy máskép ú. n. patkolczi várkastély állt. Nevét a pilismegyei pomázi Czikó családtól vevé, mely a század második felében: Czikó majd Bástai néven a pestmegyei eredetû Harasztiakkal együtt bírta. Mintegy 28 helység tartozott hozzá, a mai krassó-szörénymegyei Fadimak helységtõl nyugoti irányban Kutina, Balincz, Bapsa és Hisziás helységeken át egész Janova és Hernyakova vidékeig. A Harasztiaknak különben valamivel délebbre, Lugos vidékén is volt vagy 7 falujok, sõt a XV. század végén Szél(h)án (ma Szilha) kastélyuk is.
Ezzel Lugos város vidékére értünk, a mely várávál együtt, mint láttuk, sokáig királyi birtok volt, majd a dengelegi Pongráczok és Korvin János birtokába került; mellette Hodos; erõsség és város, 1471-ig a szeri Pósafi, majd a gúti Országh és nádasdi Ongor családok birtoka, mintegy 31 faluból álló uradalmával, mely a mai Hodos és Boldur tájától dny. úgy látszik egész Szákosig, ény. pedig Gruin (Gruon) vidékeig ért.
A lugosi és hodosi uradalom k.-dk. felé az egyik Hunyadi- birtokkal: a zsidóvárival folyt össze. Odább dél felé pedig Tinkovától kezdve a Temes, továbbá a Cserna, Bela és Nera völgyeiben a nagy oláh nemesi kerületek (karánsebesi, komjáti, miháldi, halmosi vagy almási) terültek el, melyek azonban, mint említõk, lassanként csaknem teljesen felaprózódtak a leginkább oláh eredetû nemes urak között. Ezek legkiválóbbika: a Mutnokiak, a kik Nagy-Mutnok (Karán-Sebestõl ény.), Macs(o)va és Tinkova (ugyanattól é.), Ollóság és Dragomirest (ény.), Almafa (Mörul, kel.) és Vercsorova (dk.) vidékén, örök jogon vagy zálogban mintegy 40, – a Macskásiak, a kik Zor(i)lencz (Karán-Sebestõl ény.), Jász, Tinkova (é.) és Bolvasnicza (dk.) táján vagy 30, – a Bizereiek, a kik fõleg Delinyest, Apadia és Vercsorova (Karán-Sebestõl déli irányban), nemkülönben Rékas város és lent a Duna partján Drankó vár környékén is, összesen vagy 50, – az örményesi Fiáth-ok, kik Karán-Sebestõl dél felé Armenis (helys. Örményes). Bukin, Petrosnicza és Bokosticza vidékén vagy 27, – a Rakoviczaiak, a kik szintén a karánsebesi kerületben vagy 15, – a zempléni eredetû Nagymihályiak (Priorfiak), kik ugyanitt (és zálogban a dobozi Dánfiak nagy uradalmában is) vagy 7 és még több, – a dobokamegyei birtokos temes(h)elyi Désiek, a kik szintén Vercsorova környékén (a Bizereiek birtokain) és Miháld táján (ezenkívül föntebb mint láttuk Turd, Zsupány, valamint Jécsa, Kécsa és Bél vidékén is) összesen vagy 83 helységben, – a Csornaiak, a kik szintén a miháldi kerületben (s egyszersmind Rékas, Kenéz-rekesze és Drankó vár környékén) vagy 30, – végül a Gerlistyeiek (a késõbbi Gerlicziek), a kik Karán-Sebestõl d. Valisora; még délebbre Mehedika s innen dny. felé a Nera folyó felsõ völgyében, az ú. n. halmosi vagy almási kerületben, összesen vagy 14 helységben földesurak.
A köznemesi családok közül fõleg a megye ény. és ny. vidékén válnak ki némelyek jelentékenyebb birtokokkal, mint a Bakiak, Bagdiak, Csombolyiak, Páznádiak, peterdi vagy szedecsi Petõk, csamai Ördögök, Partasiak; Rudaiak, Vátiak, Varányiak, végül Rékastól kelet felé a Rádiak.
Egyháziaknak aránylag kevés részük volt e megyében, hol, mint láttuk, leginkább a török elleni szakadatlan harczok közben és csak utóbb váltak ki az óriási királyi uradalmakból magok a kisebb-nagyobb nemesi birtokok is. Csupán a megye ény. zugában, a hajdani csanád-aradmegyei határszélen volt a csanádi káptalannak Zsadány és Szent-András vidékén vagy 5, – a csanádi püspökségnek ugyanott vagy 10 helységben nagyobb, és az aradi és budai káptalannak kisebb birtoka.Más megyebeli fõrangú vagy elökelõbb családok közül – a gerlai Abrahámfiakat, Marótiakat, Pek(e)rieket, rima-szécsi Szécsieket, Tallócziakat, Tariakat (Hevesmegyéból), Telegdieket és bajnai Bot(h)-okat találjuk idönkínt vagy csekélyebb részek birtokában. 

VÁROSOK:

Temesvár. (Tömösvár.) Castrum (regis) de Themeswar. (1323: Anjouk. okmt. II. 64.) Thumuswaar. (1323: U. o. 66.) Castellanus (regis) de Themeswar. (1394: Kállay cs. llt.) Castrum (regis) Themeswar. (1436: Körmendi llt. Ányosiana. n. 12., 1437: U. o. Himfyana n. 442., 1455: Dl. 14981., 1482: Magy. Nemz. Muz. 1656. fol. lat. 61.) Themeswar castrum nostrum simulcum honore comitatus Themes ad idem castrum nostrum spectare solito necnon universis castellis, civitatibus, opidis, villis etc. (1456: Huny. kora. X. 479. 498.) Castrum nostrum Themes. (Mátyás király levele szerint. 1464: Dl. 29520; 1483: Dl. 26646.) Themeswar. (1452: Muz. llt.) Civitas Themeswar. (1474: Pesty. Szörénym. tört. III. 85., 1492: Dl. 19838. – V. ö. Bonfini, Dec. III. VIII. 496., Csanádegyházm. adatt. III. 250., 309.) Civitas Themesiensis et castrum in eadem habitum, habitatio scilicet M., domini Pauli (de) Kenys comitis Themesiensis. (1492: Zsélyi llt.) I. Károly idejében tûnik föl, mint királyi székváros és megerõsített hely. Késõbb lehanyatlott ugyan e méltóságáról, de azért Bonfini is mint kellemes fekvésû, kiváló épületekkel ékesített erõs várost ismerte. 1455-ben és 1456-ban várát a hozzá csatolt temesi ispáni méltósággal, a várossal, a hozzá tartozó erõsségekkel, városokkal és falvakkal együtt 20,000 aranyban Hunyadi Jánosnak veté zálogba V. László király. Késõbb, mint különben is királyi birtok, a Mátyás király kezére ment át. Várát gyakran emlegetik s a várost magát civitas-nak czímezik. A megye rendszerint itt tartá törvénytevõ gyûléseit. Fõ-harminczadhely volt e vidéken. (1498. évi 34. t.-cz.) 1391-ben és 1394-ben Szent-Eligius (parochialis) s Sz.-György és Sz.-Márton egyháza állt benne. (Ortvay, i. m. I. 455.) – Mely városok, erõsségek, falvak sat. tartoztak hozzá ez idõben? nem tudjuk. (V. ö. Õke helys. a.) Magában a várban Hunyadi János is építkezett. (V. ö. még a temesvári Posztós cs. a. is.)


Üdvözlöm Temesvárt: valamikor a vízözön előtt Erzsébetvárosban a Tioli (C. Porumbescu) utcában laktam
-----Ursprüngliche Nachricht-----
Von: csaladtortenet-bounces at radixindex.com [mailto:csaladtortenet-bounces at radixindex.com] Im Auftrag von Sorin Fortiu
Gesendet: Freitag, 11. Juli 2008 12:45
An: csaladtortenet at radixindex.com
Betreff: [Csaladt.] Segitség !

Kedves Listatársak!

Óriási szükségem van segitségre!

Keresem CSÁNKI Dezső, "Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában", II. kötet, Budapest, 1894 (van Arcanum CD-kiadásaban http://www.arcanum.hu/kiadvanyok/honismeret/magyarorszag_tortenelmi_foldrajza_a_hunyadiak_koraban.html).
Erdekel a Temes vármegye & Temesváros irott cikk.

Előre is köszönöm a segitséget tisztelettel,

S o r i n
Temesvár, Bánság 


--- Ingyenes Aprók ---
Látogasson el ingyenes apróhirdetési oldalunkra:
CsakApró.hu - http://www.csakapro.hu
Apróhirdetések ingyenes feladása két perc alatt!
--- Ingyenes Aprók ---